Az átlátható ékszergyűjtemény titka - avagy ékszertartó tálca készül
Ugye te is jártál már úgy, hogy a kedvenc ékszereid teljesen maguktól - természetesen kéretlenül - létrehozták a végtelen, és persze szétszedhetetlen csomót?
Az ékszerek csak gyűlnek a fiók mélyén, vagy egy doboz alján, aztán ha kellene valami, jöhet a hosszan tartó guberálás, amolyan „válogassanak asszonyok, friss bontás!” stílusban... Ráadásul mire végre találsz egy olyan fülbevalót („jé, már el is felejtettem, hogy ilyenem is van...” felkiáltással), ami épp passzol a ruhádhoz, kiderül, hogy tényleg csak egy, mert a párjának poros nyoma sincs.
Könnyen megelőzheted az ehhez hasonló időrabló, és végtelenül bosszantó helyzeteket, ha az ékszereket – legalább a gyakran használt kedvenceket – szépen rendszerezve tárolod. A hosszabb, vagy nagyobb alkatrészekből álló láncoknak leginkább valamilyen akasztós megoldás a megfelelő, az egyéb apróságoknak, mint amilyenek a vékony láncok, beszúrós fülbevalók, gyűrűk, brossok, egy rekeszes tároló a legjobb megoldás.
A fentiek fényében nem is csoda, hogy felmerült az igény arra, hogy a hagyományos ékszerdobozok mellett ékszertartó tálcákat készítsünk.
Korábban is került már ki ilyesmi a kezünk alól. Rózsás, virágos, és extra nagy kék is.
Ezúttal kicsit továbbgondoltuk az alapkoncepciót.
Az alapot a korábbinál magasabb, 1,5 cm vastag fenyőfából készült tálcák adják, amikben ezúttal már rekeszek is helyet kaptak a szivacsos rész mellett.
Természetesen minta is került rájuk, hiszen ez nálunk szinte kötelező tartozék. Mivel teljesen tavaszlázban égünk, egy gyümölcsfavirágos kompozíció mellett döntöttünk. Sajnos még túl korán van ahhoz, hogy élő modell után rajzoljunk, így csak fotóról dolgozhattunk. Kicsit modernebb hangvételű mintát szerettünk volna, ami szinte bármilyen enteriőrbe beilleszthető, ezért a hagyományos kézi festés helyett most kivételesen a transzfer technikára esett a választás. Azért, hogy ne essünk messze a fánktól, ezt a mintát is mi terveztük és vetettük papírra.
Először felskicceltük hagyományos grafitceruzával, majd tűhegyes, fekete filccel átrajzoltuk a kontúrokat. Digitalizálás, majd nyomtatás után került fel a minta az ékszertartóra.
A nyomatot a díszítendő felületre simítjuk, majd egy speciális transzfer folyadékkal itatjuk át. A folyadék leoldja a papírról a pigmentek, amik némi simogatás hatására szépen átragadnak az előzőleg lepácolt fafelületre. A virágokat ezután megbolondítottuk még egy kis fehér festékkel, és ezután már csak a lakkozás van hátra.
Mivel ilyet még nem csináltunk korábban, elsőként kipróbáltuk egy kisebb dobozkán, csak utána csaptunk bele a lecsóba, és jöhettek az ékszertartók.
Bélésként törtfehér textilbőrt használtunk. Méghozzá azért, mert ez igazán könnyen tisztítható anyag. Száraz ruhával portalanítható, de ha valami jobban leharcolja szegényt, akkor nedves ruhával, vagy szivaccsal is könnyedén letörölhető róla a szennyeződés. Természetesen csak finoman, súrolni ezt sem szabad.
Az első generáció kétféle kivitelben készült. Egy teljesen bélelt, klasszikus ékszertartó, két rekesszel és egy nagyobb, gyűrűtartó párnákkal ellátott résszel. És egy bélés nélküli, négy rekeszre osztott tároló, amit ékszerekhez is, és a gyakran használt piperecikkekhez is használhatsz.
Bizonyára feltűnt, hogy első nekifutásra az ékszertartó tálcák oldala kissé indokolatlanul magasnak tűnik, főleg a korábbi darabokhoz viszonyítva.
Nos, nem tervezési hibáról van szó. Az ékszertartók azért így készültek, hogy a tálcákat egymásra lehessen pakolni. Ez azért jó, mert a felfelé építkezéssel helyet spórolhatsz az asztalon, vagy a komód tetején.
A boltban jelenleg ezt a kétfajta ékszertartó tálcát találod meg, de ha más színben, esetleg más elosztással szeretnéd kérni, akkor mi ebben az esetben is nyitottak vagyunk az egyedi kérésekre.
Keress meg minket nyugodtan e-mailben, vagy hagyj üzenetet.
Cimkék:ékszertartó, ékszertartó tálca