Egy elrontott szekrény története
Nem túl gyakran, de azért megesik velünk, hogy a megrendelt tárgy mégsem nyeri el az igénylő tetszését. A szóban fogó kulcstartó szekrény esetében is így jártuk.
Kiválasztották a palettáról a színt, később azonban kiderült, hogy mégsem ilyen lovat szerettek volna maguknak.
Ez általában nem jelent különösebb gondod számunkra, egyszerűen csak meg kell várnunk, hogy valaki más szerelembe essen a portéka iránt.
Jelen esetben ez azonban szóba sem jöhetett. A választott szín ugyanis a fekete – jobban mondva a pác hivatalos elnevetése szerit: ében - volt. Bár a fekete sok esetben nagyon praktikus, például, ha a minden nő számára kötelező alapdarabnak számító, kis fekete ruháról van szó. Kulcstartóknál azonban nem túl előnyös megoldás, és nem is igazán passzol a kínálatunkba.
Az persze szóba sem jöhetett, hogy kidobjuk, biztosan jó lesz majd valamire... (Ha másra nem, hát emlékeztetőnek arra, hogy vigyázni kell az ébenszínű páccal...)
Mivel a fekete színt nem akartuk teljesen elfedni, jó néhány napig csak hánykolódott szegény a többi festésre váról holmi között, fogalmunk sem volt, milyen színt és mintát adjunk neki.
Aztán ma reggel megint szakadó esőre keltünk, mint már annyiszor, az elmúlt egy-két hét folyamán. Siralmas. Azonnal a nálunk örök favoritnak számító Murphy egyik mondása jutott eszembe:
„Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál.”
Fel is írtam gyorsan a mindenféle aktuális infót tartalmazó üzenőtáblánkra, mert úgy sejtettem, hogy még jól jöhet párszor ez a bölcsesség a nap folyamán.
És ebben a pillanatban már jött is a gondolat. Tábla. Fekete. Szekrény.
Előástuk a már-már elfeledett darabot, és gyorsan munkához láttunk. Míg mások régi bútorokat festenek át, mi a saját, vadonatúj szekrényünk átöltöztetésébe kezdtünk.
Darabokra szedtük, a lefeszegett kulcs dísz helyére másik veret került, majd az éleit átkentünk viasszal. Erre azért volt szükség, mert általában eléggé ragaszkodó festéket használunk, amit viasz nélkül később szinte lehetetlenség visszakoptatni.
Pár réteg alapozót, majd kellemes tejeskávé alapszínt kapott, végül két réteg táblafestéket. Egy antik stílusú kulcs sziluettje is rákerült az ajtóra, hogy utaljon valami a leendő beltartalomra is.
És a végeredmény. Szerintünk határozottan optimistábban néz ki, mint teljesen feketén.
Jácint is került a lompozíció, hogy ha már az időjárás nem is, valami mégiscsak emlékeztessen arra, hogy milyen közel is járunk a tavaszhoz.
Kerület rá minden napra egy-egy motiváló mondat, egy üzenet a családnak, de akár emlékezőti is egy fontos határidőről.
Ami nagyon fontos, ha krétatáblára készülsz írni:
Az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb tábláról nem lehet nyomtalanul eltávolítani a krétafilcet és egyéb speciális krétákat.
A legjobb megoldás, ha kutyaközönséges, iskolai táblakrétát használunk hozzá. Szükség esetén késsel hegyesre lehet faragni, és akkor ugyanolyan könnyen lehet vele szépen írni, mint egy filccel, később pedig maradéktalanul letörölhető.
Cimkék:kulcstartó szekrény, kulcsos szekrény