Havas toboz egyszerűen

Szinte hihetetlen, de pár nap, és gyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorún.

Természetesen a műhelyben ilyenkorra már kész vannak a boltba szánt apróságok, de valahogy ez az az időpont, amikor szívvel-lélekkel elkezdünk készülődni arra az ünnepre, ami a legkedvesebb számunkra. Ilyenkor nekilátunk a lakás feldíszítésének, az ajándékkeresésnek, és megpróbálunk olyan mézeskalácsot sütni, amit el is lehet rágni átlag fogsorral is – ez még egyik évben sem sikerült, de nem adjuk fel.

Az első és legfontosabb ilyenkor a koszorú, ami szigorúan saját készítésű.
Tavaly kicsit benézett a ló az ablakon ekkortájt, és nem volt idő az alkotásra. A szükséghelyzetben a tavaly előtti került az asztalra. Ezt tartós alapanyagokból készítettük, és az eltelt egy év mit sem rontott a küllemén, csupán csak új gyertyákat kellett tenni rá.

Idén azonban, ha a fene fenét eszik akkor is, lesz új. Nálunk ha karácsony, akkor csakis a klasszikus holmik jöhetnek szóba: meleg, barátságos színek és anyagok. Semmi kék, és semmi flitter, csak termések, gyümölcsök, fa kiegészítők. Kisebb tobozokkal megtűzdelt koszorút álmodtunk magunknak, egyszerű, zöld alapon. A tobozkák sokkal jobban mutatnak, ha kicsit „havasak”. (Legalább azokon legyen hó, ha már egyszer évek óta nem sikerült szegény anyatermészetnek megalkotnia egy giccsesen fehér ünnepet.)

A legegyszerűbb, ha beszerzünk ehhez egy hósprayt, amit már a hipermarketekben is megtalál az ember. Spray helyett használhatsz hópasztát vagy struktúrpasztát is, amiket kreatív mboltból lehet beszerzni. A struktúrpaszta egy lágy, sűrű, krémes festék, melynek segítségével különféle textúrákat lehet létrehozni – pl. ecset, festőkés, sablon közreműködésével. A hópaszta alapanyaga hasonlít az előzőhöz, de ebbe apró szemcséket kevernek, amitől azt nem is lehet sima felületté alakítani. Talán leginkább a vakolatra hajaz az állaga, és a toboz pikkelyeire felhordva remek hatást lehet elérni.

Mi azonban szeretünk abból építkezni, ami van. Márpedig spray az nem volt és paszta sem akadt, így más alternatív hó után kellett néznünk.

Amiből van bőven: fehér, matt akrilfesték. Csak kend át a tobozok külső szélét, és kész is. A lakásfelújításból maradt fehér falfesték is megteszi, vagy épp a tempera is jó, ha nem szeretnéd kültérre tenni a díszt.

Ha pelyhesebb végeredményt szeretnél akkor érdemes inkább a konyhában szétnézni.
Teszteltük a szódabikarbónát, a cukrot..., végül nekünk leginkább a közepes szemű sóval elérhető hatás nyerte el leginkább a tetszésünket.

A tobozokat le kell kenni bármilyen, átlátszóra száradó általános ragasztóval - mi Technokolt haszsználtunk -, majd sóba forgatni. (Ha kültéri dekorációban gondolkodsz, akkor mindenképp a festékes/pasztás megoldást válaszd, mert az lesz tartós.)

Miután a tobozok elkészültek, megrohamoztuk a ház mögött álló kedvenc ciprusunkat. Azért őt a fenyőfa helyett, mert ennek a növénykének a levelei egyszerűen csak megszáradnak. Nem vesztenek gyönyörű, ezüstös zöld színükből, és ha nem maceráljuk, akkor nem is hullik le.

Hivatalos nevén oszlopos,kék, arizóniai ciprus névre keresztelték. Mivel gyakorlatilag talaj, árnyék és víz nélkül boldog igazán, nálunk tökéletes helye van, bőven jut belőle koszorúra is.
A rendhagyó metszés után az ágakat kicsi csokrokba rendezzük, és virágkötő dróttal egymás után rögzítjük a koszorúalapra.

Volt pár opálüveg tartónk idehaza. Ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk biggyeszteni a koszorúra, kellett egy kis csel. Fa körön átütöttünk négy-négy szeget, majd szilikonos ragasztó segítségével felragasztottuk rájuk az üveg tartókat. (Azért nem ragasztópisztollyal, hogy a ragasztás biztosan ne olvadjon meg, ha hő éri). Az így elkészült „medúzákat” aztán csak rá kell szúrni a zöld alapra.

Jöhettek a havas tobozok, pár makk, magyallevél, borostyán bogyók. És hogy egy kis ünnepi csillogás is legyen rajta, kisméretű üveggömbök.

Már csak fel kellett masnizni, és kész is.

Az utolsó pillanatra ugyan, de azért csak elkészült az adventi koszorúnk. A mézeskalács még hátra van...