Hogyan antikolj fát egyszerűen

Rengeteg módja van annak, hogy viharverté varázsoljuk az új deszkákat. Mi most egy olyan módszert használtunk, amihez nem kellenek speciális vegyszerek vagy eszközök, egészen biztosan nem kell hozzá meglátogatnod egyetlen barkács-, vagy festékboltot sem.

Semmi másra nincs szükséged, csak egy kis közönséges ételecetre, és valami fémre. Na meg persze egy üveg, amiben ezeket összemixeli az ember.

Mi fém gyanánt egy darab acélgyapotot használtunk, de tökéletesen megteszi egy marék szeg is, vagy épp a konyhai fém dörzsi.

Nagyjából 2 dl 20%-os ecetbe tettünk egy kb. fémdörzsinyi méretű acélgyapot darabot.

A keveréket néhány napig hagyni kell állni. A végeredményt lehet hígítani is sima vízzel, de mi töményen használtuk.

Mikor először készítettük ezt az antikoló keveréket, rövid idő múlva ijedten kezdünk nyomozni azután, hogy vajon miféle állatka szabadulhatott be a műhelybe. Valami egészen gyanús sziszegő, zizegő hangot adott ugyanis. Némi keresgélés után aztán leesett, hogy az ecetes gyapotkoktélunk készül épp katapultálni a lezárt befőttes üvegből... Az első pár napban érdemes tehát a keveréket kupak nélkül, nyitott üvegben tárolni.

Aki elkészíti, készüljön fel arra, hogy a szaga nem túl szívderítő. Szerencsére használat után az ecetes szag viszonylag hamar elillan a faanyagból, és 2-3 nap szellőztetés után már semmilyen gyanús aroma nem marad.

Az ecetes lé az első pár napban még áttetsző, majd szép lassan vörösesbarna színt vesz fel. Nekünk kb. egy hét alatt teljesen feloldotta a fémet, így nem kellett leszűrni sem. Ez a kép a harmadik napon készült. Még nagyjából átlátszó, de már alakul a helyzet...: 

Kezdetben inkább szürkés, később, a rozsdás stádiumban már inkább barnás színt ad a fának.

Ennél a szernél is megállja a helyét, hogy minél több rétegben alkalmazzuk, annál sötétebb lesz a végeredmény, de a kapott árnyalat nem tervezhető olyan pontosan, mint egy gyári fapác, vagy lazúr esetében.

Egyszer sötétebb, másszor világosabb, néha szürkés, néha egészen melegbarna színt kap tőle az anyag. Valószínűleg ez attól függ, hogy milyen fára keni fel az ember. A tavaszcsalogató házikókon teszteltük. Elől a fenyőből készült, még natúr verzió, mögötte pedig a kezelt házikók - az egyik barna, a másik inkább szürkésbarna lett.

A szúrós szaga ellenére is nekünk nagyon tetszik ez az anyag. Főleg a még fiatalka, párnapos oldattal elérhető szürkés árnyalatba szerettünk bele, ami például krémfehér színnel kombinálva egészen mutatós holmikat eredményez. Egy kis gyakorlás után valóban olyan eredményt lehet elérni vele, mintha az adott tárgy már sok éve lenne kitéve az idő viszontagságainak. Ezzel a technikával készült fadoboz:

Nem csaptunk fel kémikusnak, az ötlet nem a mi találmányunk. Egy YouTube videón leltünk az ötletre: