Kulcspozíció

Mivel nálunk az egyik leggyakoribb jelenség a vásárban, épp ideje, hogy szóra méltassuk:

Jön a nézelődő. Nézelődik nagyon..., tapogatja a kulcstartó szekrényeket, akasztókat, és közben halkan morog csak úgy magának: „de én úgyis elfelejtem felakasztani a kulcsom....”

Erre a problémára sajnos nem tudunk minden esetben megoldást kínálni. Van, aki tényleg menthetetlen és örökös kulcskeresésre ítéltetett élete hátralévő részére.

De sokszor nem a feledékenység, vagy a szétszórtság a ludas az ilyen helyzetekben. Egyszerűen csak rossz helyre lett feltéve szegény kulcstartó. Ha melléfogunk, akkor csupán csak dekorációként fog működni, és igen hamar azt vesszük észre, hogy pont a saját feladatát nem látja el.

A bejárat mellé kell tenni. Vagy oda, ahol még van szabad hely a falon. – mondta szinte mindenki, akit megkérdeztünk. Ez azonban egyáltalán nincs kőbe vésve, ugyanis itt is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás.

Figyeld meg, hogy ha hazaesel egy fárasztó nap után, akkor általában hova pakolod le elsőként a holmikat. Egyáltalán nem biztos, hogy a kulcsot azonnal leteszed, mihelyst belépsz az ajtón. Sok lakásban nincs lehetőség az előszobában (már ha van egyáltalán ilyen) lerakófelület kialakítására, így a cuccok átmenetileg a konyhában, vagy a nappali egy sarkában kötnek ki. Ha az ember folyton úgy megy haza, mint a málhás ló, akkor általában nem fogja a szatyrokat letenni az ajtó mellé, csak azért, hogy a kulcsot felakassza. Mennek a pakkok szépen befelé, a kulccsal együtt persze, amit ledobunk pl, a kanapéra, mondván, majd később eltesszük a helyére. De persze nem, mert már azon jár az eszünk, hogy mit készítsünk vacsorára.

Ahol a hazahordott apróságok elsőként földet érnek, az a tökéletes hely a kulcstartó, levéltartó, és mindenféle apróságrendszerező számára.

Sarkalatos pont az is, hogy a megfelelő méretű tartó mellett tedd le a voksod. Ha túl kicsit választasz az hamar idegesítően zsúfolttá fog válni. Ami persze megint csak oda vezet, hogy mindenhová teszed majd a kulcsokat, csak a kulcstartóra nem... Ha nem szereted az össze-vissza hatást, válaszd inkább a szekrényt az egyszerű akasztó helyett, hiszen ott az ajtó ápol és eltakar. Ha akasztós, fakkos tartóról van szó, mindig képzeld el milyen lesz telepakolva.

Amire még mindenképp figyelned kell a megfelelő hely keresése közben:

A falban hol futnak a vezetékek.

Ha a kulcstartót folyton erős, tűző nap éri (pl. nagy, kb. déli tájolású ablak mellett) kifakulhat, megváltozhat a színe. Ráadásul nem is egyenletesen: a folyton sütkérező oldalon erőteljesebb lesz a hatás, és könnyen lehet, hogy rövid időn belül egy „ombre” stílusú darab boldog tulajdonosa leszel. Ez persze nem csak a kulcsosokra igaz. A bútorok nem igazán kedvelik a napsütést.

Ugyanígy nem tesz jót nekik a párás levegő sem. Nedvesség hatására vetemedhetnek. Sőt, ha igazán helyzet van, akár még penészedésnek is indulnak. Tehát, hiába például a szőlős-boros minta, pincébe, présházba nem valók.

Az ajtó nyitásiránya is sarkalatos kérdés tud lenni. Ennél a kérdésnél lehet döntő a kényelem, a megszokás, de akár az is, hogy épp hogy fér el jobban. Mindenesetre kalkulálj ezzel is keresgélés közben.

Ha meg A faldarabka, akkor már nincs más hátra, mint csavarozni. Ha hadilábon állsz a kérdéssel, érdemes elolvasnod a korábbi bejegyzésünket, ami a csavarok és a lyukfúrás rejtelmeit részletezi.