Őszi falevél medál

Hiába a kinti napsütés... Este korán sötétedik, reggelente pedig igencsak vacog az ember foga, a megszokott lenge öltözékben kezdi a napot. Hiába minden, most már hivatalosan és visszavonhatatlanul ősz van.

Ha új évszak, akkor új trendek. Ha igaz, ami a hírekben áll, akkor idén divat lesz a choker (nyakpánt fazon) és a hatalmas medálok is. A nyakpántokkal még szemezünk, hátha megkedveljük őket, de az óriásmedálok előtt értetlenül állunk, és ez valószínűleg idővel sem fog változni.

Egy szem, diszkrét méretű medál, láncra fűzve. Egyik felén az imádott fa motívumunkkal, a másikon aranyló borostyánfényben tündöklő falevél-kabosonnal, ami meleg fényben ragyog fel az őszi napsütésben. Ha ékszer, akkor nekünk ez az ősz. Abszolúte trendhagyó, de mi akkor is imádjuk.

Az elkészítéséhez első körben be kell szerezni egy csokor színes falevelet. Ezeket a klasszikus könyves módszerrel lepréseltük. Fontos megvárni, hogy teljesen kiszáradjon.

Amíg az alapanyag egy része a könyvlapok között senyved, elkészítjük a medál fás oldalát.

Az egészet lefestjük valamilyen, az alaptól jól elütő színnel. Mi ehhez fehéret használtunk. (Első körben. Aztán később krémszínűre módosítottuk, mivel a kicsit melegebb szín jobban illik az őszi hangulathoz. Persze ezt jól nem fotóztuk le....)

Száradás után egy fültisztító pálca és körömlakk lemosó (használd a festék típusának megfelelő oldószert) segítségével a domború részekről visszaszedtük a festéket, hogy szépen előtűnjön a fás minta.

A medált tüskés alapra fektettük. (Azért hasznos ilyenre tenni, mert ha melléfolyik a gyanta, a medál nem köt a munkafelülethez... Az alapot érdemes kicsit beolajozni, így később, megkötés után a kifolyt gyanta könnyedén lepattintható róla.) Bekevertük a gyantát a leírásnak megfelelően, és vékony rétegben a medálra öntöttük. Bár különösebb pereme nincs, a felületi feszültség összetartja annyira az anyagot, hogy pár milliméter vastagságban megáll a medálon. (Nem szabad túlzásba vinni. Ha túl vastagra próbálod önteni, csak lefolyik.) Szépen csillogó, kicsit talán a tűzzománcra hajazó végeredményt kapunk.

A gyantás medált pár napra félretettük. Ha megkötött teljesen, akkor jöhet a másik oldal.

Ha a levelek már tökéletesek, kivágunk belőlük egy megfelelő méretű kört. (Azért érdemes több levelet is lepréselni, mert vágáskor a csörögeszáraz növény könnyen törik, így előfordulhat, hogy csak a sokadik próbálkozásra sikerül kinyernünk a szükséges kört.)

A levéldarabkát decoupage ragasztólakk segítségével az alapba ragasztjuk. Száradás után jöhet rá a ragasztó, és az üveglencse.

Medálakasztónak egy kapcsolóelemet használtunk, aminek mindét oldala nagyjából egyforma, így nyugodtan lehet ide-oda forgatni az ékszert.