Róka-mánia

A rókák mostanában igencsak besompolyogtak a divatba. Pulóver és sapka képében, ékszereken, párnákon és még vagy ezer helyen futhat beléjük az ember. Pontosan úgy ellepték kicsiny hazánkat (is), mint nemrég a baglyok.

A bagolymánia valahogy minket nemigazán sodort el. Készült néhány medál ezzel a motívummal, de semmi több. Talán mert túl nagy volt a szemük...? A róka már egy fokkal közelebb áll hozzánk, bár semmilyen logikus magyarázatot sem találtunk arra, hogy miért. Ha nem pont vacsora közben kapjuk rajta, akkor tényleg bájos kis pofák. Talán még az is hozzájárulhat a dologhoz, hogy baglyot eddig csak állatkertben láttunk. Rókával viszont, ha nem is minden nap, de viszonylag gyakran összefutunk, miközben kellemes kis esti kukatúrájukat tartják. Baromfit hiába is próbálnának zsákmányolni, már rég nem tart errefelé senki.

Azért, hogy a gyakorlatban is kipróbáljuk milyen viszonyban is vagyunk egymással, muszáj volt készíteni egy rókás valamit.

Nem szeretünk kidobni olyasmit, ami az „egyszer, talán még jó lesz valamire” kategóriába is besorolható. Ilyen volt ez az egyszerű kis fadarab is. Eredetileg színmintakén funkcionált a törtfehér fapáchoz. Mivel viszonylag nagyobb darab volt, egyenes, és nagyon pofásra csiszolt, megmenekült attól, hogy gyújtós legyen és most pont kapóra jött a ravaszdihoz.

Felrajzoltuk a kontúrt. Lombfűrésszel kivágtuk, majd festettük. Végezetül egy darabka fenyőfa, ragasztó és egy nagyobb csavar segítségével megtalpaltuk.

A csetreszes dobozból előkerült még egy soha be nem fejezett között sál, így pulóvere is lett a mi fázós kis rókakománknak. Ha már egyszer nyakunkon a tél. Végül még neve is lett: Piszének kereszteltük el.

Végeredményben azt hiszem, hogy megszerettük ezt az állatkát. Nem fogjuk mindenhová feltenni a róka motívumot, de a jövőben előfordulhat még pár fadobozon is.