Vadszőlő koszorú

A napokban kisebb bogyómustrára indultunk. Mivel olyan szerencsések vagyunk, hogy a Balaton-felvidéken élhetünk, nem is kellett túl nagy túrát tennünk ahhoz, hogy gyűjtsünk egy pár marékra valót belőlük. Mivel sajnos nem volt túl sok időnk barangolni, nem vadásztunk olyan különlegességekre, mint a kecskerágó, vagy a kökény. Beértük egy kis tűztövissel, és pár ág csipkebogyóval is. És ha már ott voltunk, nem vetettük meg a tobozokat, makkokat és persze a vadgesztenyét sem. Ők majd a karácsonyi dekoráció elemei lesznek.

A bogyósokkal nem volt nagy terv, csak azért kellettek, hogy legyen egy kis ihlető forrás a mostanában készülő mintákhoz. A kerítésünkön futó vadszőlőt viszont kicsit jobban megnyirbáltuk. Megszabadítottuk egy nagy csokor bogyós-leveles ágacskától, és pikk-pakk őszi ajtódíszt fontunk belőle.

A pofonegyszerű, de annál mutatósabb dekoráció elkészítése igazán könnyű.

Vágtunk egy nem túl vastag, jól hajlítható vesszőt. Vékony dróttal rögzítettük az ág végeit, hogy szépen karikában maradjon.

A vadszőlőt kis csokrokba osztottuk, és egyenként, egymás mögé drótoztuk az alapon.

Mivel mi ajtódísznek szántuk, nem akartuk, hogy túlságosan szálkóci legyen. A csokrokat ezért itt-ott átkötöttük vékony, natúr kenderzsinórral. Ez szépen a helyén tartja az ágacskákat, és natúr mivoltának köszönhetően nagyon jól beleolvad a környezetébe. Ha asztalra teszed, ezt a lépést nyugodtan elhagyhatod.

Ééés... nagyjából tíz perc megfeszített munkával el is készült az őszi koszorú.

Inkább kültéri dekorációnak való. Ott egészen hosszú ideig megőrzi szépségét. A mienk lassan egy hetes lesz, és még mindig abszolút szalonképes. Nem hullik, és nem is kókadt.

Mielőtt felkerült volna az ajtóra, szép, bordó színének köszönhetően épp kapóra jött a rózsás kulcstartó szekrény fotózásához is: